38.rész

Hajnalban arra ébredtem, hogy valami folyadék folyik a lábam között. Imádkoztam,hogy ne vér legyen. Amikor lenéztem rá jöttem, hogy elfolyt a magzat vizem. 
-Luke ! rángattam.
-Hm? nézett rám álmosan.
-Itt az idő! erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Luke felugrott gyorsan felvett egy pólót. Felkapott menyasszony pózba. Kivitt a kocsiig. Szép óvatosan be rakott a kocsiba. Út közben erősödtek a fájásaim. Amikor oda értünk Luke ki kapott a kocsiból. (nem szó szerint) Bevitt a kórházba és ott el tessékeltek minket az egyik szobába. Luke lerakott az ágyra. Nyomott egy puszit az izzadt homlokomra. Bejött az orvos. Luke biztatóan rám mosolygott.

Nagyon féltem. Igaz, hogy második baba, de akkor is. 
-Akkor kezdhetjük! mosolygott az orvos.
Luke össze kulcsolta az ujjainkat. 
-Nyomjon egy nagyot! utasított az orvos.
Én eleget tettem a kérésének. Bevallom ez is úgy fáj mint az első. 
-Na még kettő!
Nyomtam egy nagyot. Vissza döntöttem a fejem a párnára.
-Na már csak egy és itt a kisfiú!
Nyomtam egy utolsót. Zihálva dőltem vissza az ágyra. Nem sokára hallottuk ahogy felsír a kisfiunk. Mind a ketten elmosolyodtunk. Oda hozta a nővér a mi kisfiunkat. Olyan gyönyörű volt!

-Mi a neve? kérdezte mosolyogva a nővér.
-Alex Hemmings. mondtuk egyszerre Luke-al. 
Egymásra mosolyogtunk. Akkor láttam, hogy Luke szemébe csillogott egy könnycsepp. Bejöttek a többiek is. Megnézték a kis Alex-t. 
-Képzeld én is babát várok! súgta a fülembe Réka. 
-Ash tud róla? kérdezte kíváncsian.
-Igen! És nagyon örül neki!
Erre nem tudtam mit mondani csak mosolyogtam mint egy idióta.