Epilógus és köszönet nyilvánítás

Egy kis zene a blog végéhez 

Hát eljött ez is! Megírom nektek az epilógust és már vége is. El se tudom hinni! Nagyon gyorsan eltelt az a 3 hónap ezzel együtt 4. Nagyon fog hiányozni Luke és Martina története:( 

De most itt az epilógus! Jó olvasást!

1 év múlva: Most épp Réka és Ash esküvőén vagyunk. És persze az ő aranyos kislányuk is itt van akit Lolának neveztek el. Réka egyszerűen gyönyörű volt. 
A pap elkezdte a mondandóját.
-Ashton Irwin fogadja hites feleségéül az itt megjelent Réka Szabót?
-Igen! mondta mosolyogva Ash.
-És maga Réka Szabó fogadja hites férjéül az itt megjelent Ashton Irwint? 
-Igen! 
Egymás ujjára húzták a gyűrűt és megcsókolták egymást. Nagyon édesek voltak. Luke rám nézett és elmosolyodott. 
-Mi az? kérdeztem nevetve.
-Semmi! Csak gyönyörű vagy! csókolt meg.
Alex már 1 éves és Leila pedig 3. Nagyon boldogok vagyunk mi így négyen. 
Ez lenne ennek a blognak a befejezése! Remélem tetszett és persze az egész blog is.
Köszönöm Rékának aki segített és persze megírta a véleményét. Nélküle el se jutottam volna idáig. Szóval köszönöm Réka!

39.rész

Sziasztok!

Ez az utolsó rész, de lehet, hogy még ma hozom az epilógust.

3 nap múlva: Ma visszük haza kis Alexet. Luke betette a kocsiba. Én pedig beültem mellé. Az egész utat végig aludta. Amikor haza értünk Luke óvatosan kivette a kocsiból. Egyik kezébe Alex volt a másikkal pedig átkarolta a derekam és megcsókolt. Olyan boldog vagyok, hogy ő lehet a férjem. Be mentünk a házba. Leila futott le a lépcsőn és jó szorosan megöleltem. 

-Olyan jó, hogy végre itthon vagy! bújt hozzám.

Nem bírtam tovább és kigördült egy könnycsepp. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok jelenteni a kislányomnak. Felálltam és Leila húzott maga után fel a lépcsőn. Amikor felértünk a szobájába adott nekem egy kis nyakláncot.

-Apa azt mondta, hogy adjam oda. 

A hátam mögött pedig ott volt Luke. Meghatódva öleltem meg.

-Ezt miért kaptam? kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

-Mert te vagy a legjobb feleség és egyben a legjobb anyuka. csókolt meg.

-Köszönöm! Te pedig a legjobb férj és apa vagy.

Nem mondott rá semmit csak lehajolt és egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.

38.rész

Hajnalban arra ébredtem, hogy valami folyadék folyik a lábam között. Imádkoztam,hogy ne vér legyen. Amikor lenéztem rá jöttem, hogy elfolyt a magzat vizem. 
-Luke ! rángattam.
-Hm? nézett rám álmosan.
-Itt az idő! erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Luke felugrott gyorsan felvett egy pólót. Felkapott menyasszony pózba. Kivitt a kocsiig. Szép óvatosan be rakott a kocsiba. Út közben erősödtek a fájásaim. Amikor oda értünk Luke ki kapott a kocsiból. (nem szó szerint) Bevitt a kórházba és ott el tessékeltek minket az egyik szobába. Luke lerakott az ágyra. Nyomott egy puszit az izzadt homlokomra. Bejött az orvos. Luke biztatóan rám mosolygott.

Nagyon féltem. Igaz, hogy második baba, de akkor is. 
-Akkor kezdhetjük! mosolygott az orvos.
Luke össze kulcsolta az ujjainkat. 
-Nyomjon egy nagyot! utasított az orvos.
Én eleget tettem a kérésének. Bevallom ez is úgy fáj mint az első. 
-Na még kettő!
Nyomtam egy nagyot. Vissza döntöttem a fejem a párnára.
-Na már csak egy és itt a kisfiú!
Nyomtam egy utolsót. Zihálva dőltem vissza az ágyra. Nem sokára hallottuk ahogy felsír a kisfiunk. Mind a ketten elmosolyodtunk. Oda hozta a nővér a mi kisfiunkat. Olyan gyönyörű volt!

-Mi a neve? kérdezte mosolyogva a nővér.
-Alex Hemmings. mondtuk egyszerre Luke-al. 
Egymásra mosolyogtunk. Akkor láttam, hogy Luke szemébe csillogott egy könnycsepp. Bejöttek a többiek is. Megnézték a kis Alex-t. 
-Képzeld én is babát várok! súgta a fülembe Réka. 
-Ash tud róla? kérdezte kíváncsian.
-Igen! És nagyon örül neki!
Erre nem tudtam mit mondani csak mosolyogtam mint egy idióta. 

37.rész

Reggel már előbb fent voltam és csak figyeltem a mellettem békésen szuszogó férjemet. De jó ezt ki mondani. Nem sokára pedig gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt! motyogta.
-Neked is! leheltem egy csókot az ajkaira.
Ő csak az édes mosolyával díjazott. A telefonom csörgése zavarta meg ezt a csodálatos pillanatot. Réka írt, hogy menjünk haza mert nagyon, de nagyon jó híre van. Én tudtam, hogy mire gondol. Ash már régebb óta tervezte, hogy megkéri a kezét. Ezt már kb 2 hónapja tervezgette. Felöltöztünk és összepakoltunk. Ki mentünk a reptérre. Egymás kezét fogva szálltunk fel a gépre. Olyan 3 óra múlva már Ausztráliában voltunk. Leszálltunk a gépről és fogtunk egy taxit lediktáltuk a címet. Amikor megérkeztünk kiszálltunk és Luke oda adta a pénzt. 
-Szeretlek! lehelte a nyakamba Luke.
Ettől mindig kiráz a hideg. Mivel Luke-al voltam elfoglalva amikor megfordultam kicsit félelmetes volt. Ash mosolygott ahogy mindig. Réka pedig sugárzott a boldogságtól. 
-Látom épségbe vagytok! mosolyodott el Ash.

-Mi is örülünk! mondta Luke kicsi szarkazmussal a hangjába. 
Réka oda jött hozzám és félre húzott a srácoktól.
-Képzeld! Ash megkérte a kezem! mutatta mosolyogva a gyűrűt.
-Ez remek! öleltem meg.
Közben pedig hátra néztem és Luke harapdálta az ajkát.

-Mr Hemmings talán nem látta elégszer a fenekemet? kérdeztem nevetve.
-Mrs Hemmings ezért még számolunk magával! csókolt meg.
Eszméletlen jó érzés tudni, hogy itt van mellettem és vigyáz rám és a gyermekeinkre.