37.rész

Reggel már előbb fent voltam és csak figyeltem a mellettem békésen szuszogó férjemet. De jó ezt ki mondani. Nem sokára pedig gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt! motyogta.
-Neked is! leheltem egy csókot az ajkaira.
Ő csak az édes mosolyával díjazott. A telefonom csörgése zavarta meg ezt a csodálatos pillanatot. Réka írt, hogy menjünk haza mert nagyon, de nagyon jó híre van. Én tudtam, hogy mire gondol. Ash már régebb óta tervezte, hogy megkéri a kezét. Ezt már kb 2 hónapja tervezgette. Felöltöztünk és összepakoltunk. Ki mentünk a reptérre. Egymás kezét fogva szálltunk fel a gépre. Olyan 3 óra múlva már Ausztráliában voltunk. Leszálltunk a gépről és fogtunk egy taxit lediktáltuk a címet. Amikor megérkeztünk kiszálltunk és Luke oda adta a pénzt. 
-Szeretlek! lehelte a nyakamba Luke.
Ettől mindig kiráz a hideg. Mivel Luke-al voltam elfoglalva amikor megfordultam kicsit félelmetes volt. Ash mosolygott ahogy mindig. Réka pedig sugárzott a boldogságtól. 
-Látom épségbe vagytok! mosolyodott el Ash.

-Mi is örülünk! mondta Luke kicsi szarkazmussal a hangjába. 
Réka oda jött hozzám és félre húzott a srácoktól.
-Képzeld! Ash megkérte a kezem! mutatta mosolyogva a gyűrűt.
-Ez remek! öleltem meg.
Közben pedig hátra néztem és Luke harapdálta az ajkát.

-Mr Hemmings talán nem látta elégszer a fenekemet? kérdeztem nevetve.
-Mrs Hemmings ezért még számolunk magával! csókolt meg.
Eszméletlen jó érzés tudni, hogy itt van mellettem és vigyáz rám és a gyermekeinkre.