31.rész

3 nappal később:
Reggel be mentem megnézni Martinát. Hát hihetetlen látvány volt.
-Szia Kicsim! mondtam mosolyogva.
-Szia! mosolyodott el.
-Hogy vagy? kérdeztem aggódva.
-Hát jobban! Cal? kérdezte szomorúan.
-Itt van! Be hívjam? kérdeztem félve.
-Igen! 
Be jött Cal én pedig rá se néztem. 
-Szia! köszönt halkan.
-Szia! köszöntem a falat bámulva.
-Bocsi azért, hogy ez történt! fogta meg a kezem.
Rá néztem és a szemében tényleg megbánás látszódott.
-Semmi baj! Már megtörtént! mondtam végig a szemébe nézve.
Közelebb hajolt és nyomott egy puszit az arcomra. Én  csak elmosolyodtam. Ő csak ült és maga elé bámult.

-Cal semmi baj sincs! szorítottam meg a kezét.
-Persze! Az egész az én hibám. kezei közé tette az arcát.
-Figyelj! Én nem haragszom! Még mindig szeretlek persze barátilag mindig mellettem voltál és ezt meg is köszönöm szeretném ha nem érne véget a barátságunk. simogattam meg a hátát. 
Rám nézett és megsimogatta az arcom és egy csókot lehelt az ajkaimra nem álltam ellen visszacsókoltam.
-Bocsi! Nem akartam. mondta zavartan.
-Semmi baj!
Be jött Luke.
-Na kibékültetek? kérdezte mosolyra húzva a száját.
-Igen! mondtuk egyszerre. 
Luke elmosolyodott és megcsókolt.

Tudja jól, hogy imádom a mosolyát. Azt hiszem nála jobbat nem is találhattam volna. 
-Imádlak! mondtam mosolyogva. 
-Én is téged!
Rá néztem Cal-ra.
-Téged is szeretlek!
-Én is!
Azt hiszem az életembe minden rendbe lesz.