34.rész

Hajnalban Leila ébresztett fel minket. 
-Anya! rángatta a takarómat.
-Igen kincsem? kérdeztem félálomba.
-Fel ébreszted apát? kérdezte nagy szemekkel.
-Persze! mondtam mosolyogva.
Meg simogattam Luke arcát, de semmi. Nyomtam egy puszit az arcára erre már felébredt.
-Mi az? kérdezte félálomba.
-A kislányod! csókoltam meg.
Leila felmászott az ágyunkra.
-Apa szörnyeteg van az ágyam alatt. mondta ijedten Leila.
-Szörnyeteg? kérdezte meglepetten Luke.
Gyorsan felkapta Leila-t.
-Gyere elkapjuk azt a szörnyeteget! kacsintott rám.
Leila csak mosolygott mivel Luke csikizte. 
-Na hol van? kérdezte Luke édesen. 
-Az ágy alatt! felelte Leila.
Luke be mászott az ágy alá.
-ÁÁÁÁ elkapott! kiabálta Luke.
Mi csak nevettünk rajta. Olyan 5 perc után Luke ki jött az ágy alól.
-Most már rendben lesz! simogatta meg Leila fejét Luke.
Oda jött hozzám és váratlanul megcsókolt. A derekamról le csúszott a keze a fenekemig és bele markolt. Bele nyögtem a csókunkba.
-Édesem ne a gyerek előtt! nevetett Luke.

-De te csináltad! mondtam morcosan.
Kimentünk Leila szobájából és Luke rá tapadt az ajkaimra. Faltuk egymás ajakit amíg a pocakomba nem kezdett el rugdosni a másik babánk.. Oda tettem a kezem és Luke rá rakta a kezét a kezemre. 
-Tuti kisfiú lesz! mondta magabiztosan.
-De lehet még egy kislány. húztam az agyát.
Luke összehúzta a szemeit. Én bevetettem a kislányos mosolyomat.

-Ez most az egyszer bejön, csak is azért mert álmos vagyok! mondta kicsit feszülten.
Tudtam, hogy be kell vetnem valamit. Megvártam még bement a szobába és én utána mentem. Be feküdtem mellé és a mellkasára tettem a fejem. Végig simítottam az izmos felső testét. Luke csak morgott. Bele néztem a szemeimbe és gondoltam egyet és kigördült egy könnycsepp.
-Mi az? kérdezte aggódva.
Nem válaszoltam csak elnevettem magam.
-Te! Kis huncut! mosolyodott el.