30.rész

Ez a rész Luke szemszögéből lesz ! Remélem tetszeni fog!

~Luke szemszöge~

Ahogy bevitték a kórházba Martinát utánuk mentem kocsival. 10 perc alatt ott is voltam. Befutottam a kórházba. 

-Elnézést! A barátnőmet most hozták be. mondtam levegőért kapkodva.

-Nyugodjon meg! Jó kezekben van!

-Megtudhatnám, hogy melyik szobába van?

-Hogy hívják?

-Martina Stoessel.

-16-os szoba.

-Köszönöm!

Elmentem a 16-os szobába. Rettenetes látvány volt egy olyan élettel teli boldog lányt így látni. A gépek csipogását is elviselhetetlen érzés volt hallani. Leültem az ágya mellé és az eget kémleltem úgy próbáltam vissza tartani a könnyeimet.

Ő az életem nem szeretném elveszíteni. Csak néztem és nem tudtam semmit se csinálni, hogy ne legyen ilyen állapotba. Össze kulcsoltam az ujjaimat az ujjaival és adtam neki egy csókot. Tudtam jól, hogy a mesékbe van olyan, hogy a herceg megcsókolja a hercegnőt és a hercegnő fel ébred. De az én hercegnőm nem ébredt fel és tudtam, hogy még egy ideig nem is fog. Megsimogattam nagyon jó érzés volt meg érinteni, de tudtam, hogy nem érzi. 

-Ne hagy itt édesem! suttogtam a könnyeimet vissza fojtva. 

Szívem szerint el se engedném a kezét, de tudom, hogy egyszer muszáj lesz.