5.rész

Ma reggel amikor felébredtem láttam hogy az unoka húgom van nálunk. Annyira imádom. Az álmomba is az a srác volt. De most inkább az unoka húgommal törődök. Meg is etethettem.

Elvittem sétálni aminek nagyon örült. És megint találkoztunk azzal a sráccal.
Keaton: Szia! mondtam félve.
Martina: Szia! mondtam kicsit remegő hanggal.
Keaton: Megnézhetem?
Martina: Persze. 
Martina: A nevedet megkérdezhetem?
Keaton: Persze! Keaton Stromberg. És a tiéd?
Martina: Az enyém Martina Stoessel.
Aztán csak néztük egymást amikor az unoka húgom elkezdett sírni.
Martina: Bocsi mennünk kell.
Keaton: Persze semmi baj.
Haza vittem . 
Amikor haza értem vigyorogtam mint a tejbe tök.

Wesley: Mi az öcsi hogy így vigyorogsz?
Keaton: Beszéltem azzal a lánnyal.
Wesley: Mesélj!
Keaton: Martina a neve és nagyon kedves lány de nem hívtam el sehova.
Wesley: De hülye vagy! de azért megöletem.

Rékával elmentünk sétálni mert nem kellett dolgoznia menni.
Ezért én annyira örültem.

Tök jó csaj. Imádom. Az ágyba is nagyon jó. Ezért imádom az összebújós estéket.
Ma meglátogatom a volt barátnőmet Martinát. Még mindig jó barátok vagyunk. Nem tagadom hogy néha csókolózunk is de... Felöltöztem és már indultam is.

Amikor megláttam nagyon örültem hogy újra láthatom. Már nagyon rég találkoztunk. 
Martina: Szia! öletem meg.
Luke: Szia! adtam neki egy puszit.
Martina: Hogy vagytok Esztivel?
Eszti az a lány aki miatt szakítottunk.
Luke: Is-is.
Én már az elején gondoltam hogy nem lesz jó vége de ők tudják. Nekem most ott van Keaton. Vagyis remélem lesz köztünk valami.