Epilógus és köszönet nyilvánítás

Egy kis zene a blog végéhez 

Hát eljött ez is! Megírom nektek az epilógust és már vége is. El se tudom hinni! Nagyon gyorsan eltelt az a 3 hónap ezzel együtt 4. Nagyon fog hiányozni Luke és Martina története:( 

De most itt az epilógus! Jó olvasást!

1 év múlva: Most épp Réka és Ash esküvőén vagyunk. És persze az ő aranyos kislányuk is itt van akit Lolának neveztek el. Réka egyszerűen gyönyörű volt. 
A pap elkezdte a mondandóját.
-Ashton Irwin fogadja hites feleségéül az itt megjelent Réka Szabót?
-Igen! mondta mosolyogva Ash.
-És maga Réka Szabó fogadja hites férjéül az itt megjelent Ashton Irwint? 
-Igen! 
Egymás ujjára húzták a gyűrűt és megcsókolták egymást. Nagyon édesek voltak. Luke rám nézett és elmosolyodott. 
-Mi az? kérdeztem nevetve.
-Semmi! Csak gyönyörű vagy! csókolt meg.
Alex már 1 éves és Leila pedig 3. Nagyon boldogok vagyunk mi így négyen. 
Ez lenne ennek a blognak a befejezése! Remélem tetszett és persze az egész blog is.
Köszönöm Rékának aki segített és persze megírta a véleményét. Nélküle el se jutottam volna idáig. Szóval köszönöm Réka!

39.rész

Sziasztok!

Ez az utolsó rész, de lehet, hogy még ma hozom az epilógust.

3 nap múlva: Ma visszük haza kis Alexet. Luke betette a kocsiba. Én pedig beültem mellé. Az egész utat végig aludta. Amikor haza értünk Luke óvatosan kivette a kocsiból. Egyik kezébe Alex volt a másikkal pedig átkarolta a derekam és megcsókolt. Olyan boldog vagyok, hogy ő lehet a férjem. Be mentünk a házba. Leila futott le a lépcsőn és jó szorosan megöleltem. 

-Olyan jó, hogy végre itthon vagy! bújt hozzám.

Nem bírtam tovább és kigördült egy könnycsepp. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok jelenteni a kislányomnak. Felálltam és Leila húzott maga után fel a lépcsőn. Amikor felértünk a szobájába adott nekem egy kis nyakláncot.

-Apa azt mondta, hogy adjam oda. 

A hátam mögött pedig ott volt Luke. Meghatódva öleltem meg.

-Ezt miért kaptam? kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

-Mert te vagy a legjobb feleség és egyben a legjobb anyuka. csókolt meg.

-Köszönöm! Te pedig a legjobb férj és apa vagy.

Nem mondott rá semmit csak lehajolt és egy szenvedélyes csókot nyomott az ajkaimra.

38.rész

Hajnalban arra ébredtem, hogy valami folyadék folyik a lábam között. Imádkoztam,hogy ne vér legyen. Amikor lenéztem rá jöttem, hogy elfolyt a magzat vizem. 
-Luke ! rángattam.
-Hm? nézett rám álmosan.
-Itt az idő! erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Luke felugrott gyorsan felvett egy pólót. Felkapott menyasszony pózba. Kivitt a kocsiig. Szép óvatosan be rakott a kocsiba. Út közben erősödtek a fájásaim. Amikor oda értünk Luke ki kapott a kocsiból. (nem szó szerint) Bevitt a kórházba és ott el tessékeltek minket az egyik szobába. Luke lerakott az ágyra. Nyomott egy puszit az izzadt homlokomra. Bejött az orvos. Luke biztatóan rám mosolygott.

Nagyon féltem. Igaz, hogy második baba, de akkor is. 
-Akkor kezdhetjük! mosolygott az orvos.
Luke össze kulcsolta az ujjainkat. 
-Nyomjon egy nagyot! utasított az orvos.
Én eleget tettem a kérésének. Bevallom ez is úgy fáj mint az első. 
-Na még kettő!
Nyomtam egy nagyot. Vissza döntöttem a fejem a párnára.
-Na már csak egy és itt a kisfiú!
Nyomtam egy utolsót. Zihálva dőltem vissza az ágyra. Nem sokára hallottuk ahogy felsír a kisfiunk. Mind a ketten elmosolyodtunk. Oda hozta a nővér a mi kisfiunkat. Olyan gyönyörű volt!

-Mi a neve? kérdezte mosolyogva a nővér.
-Alex Hemmings. mondtuk egyszerre Luke-al. 
Egymásra mosolyogtunk. Akkor láttam, hogy Luke szemébe csillogott egy könnycsepp. Bejöttek a többiek is. Megnézték a kis Alex-t. 
-Képzeld én is babát várok! súgta a fülembe Réka. 
-Ash tud róla? kérdezte kíváncsian.
-Igen! És nagyon örül neki!
Erre nem tudtam mit mondani csak mosolyogtam mint egy idióta. 

37.rész

Reggel már előbb fent voltam és csak figyeltem a mellettem békésen szuszogó férjemet. De jó ezt ki mondani. Nem sokára pedig gyönyörű kék szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt! motyogta.
-Neked is! leheltem egy csókot az ajkaira.
Ő csak az édes mosolyával díjazott. A telefonom csörgése zavarta meg ezt a csodálatos pillanatot. Réka írt, hogy menjünk haza mert nagyon, de nagyon jó híre van. Én tudtam, hogy mire gondol. Ash már régebb óta tervezte, hogy megkéri a kezét. Ezt már kb 2 hónapja tervezgette. Felöltöztünk és összepakoltunk. Ki mentünk a reptérre. Egymás kezét fogva szálltunk fel a gépre. Olyan 3 óra múlva már Ausztráliában voltunk. Leszálltunk a gépről és fogtunk egy taxit lediktáltuk a címet. Amikor megérkeztünk kiszálltunk és Luke oda adta a pénzt. 
-Szeretlek! lehelte a nyakamba Luke.
Ettől mindig kiráz a hideg. Mivel Luke-al voltam elfoglalva amikor megfordultam kicsit félelmetes volt. Ash mosolygott ahogy mindig. Réka pedig sugárzott a boldogságtól. 
-Látom épségbe vagytok! mosolyodott el Ash.

-Mi is örülünk! mondta Luke kicsi szarkazmussal a hangjába. 
Réka oda jött hozzám és félre húzott a srácoktól.
-Képzeld! Ash megkérte a kezem! mutatta mosolyogva a gyűrűt.
-Ez remek! öleltem meg.
Közben pedig hátra néztem és Luke harapdálta az ajkát.

-Mr Hemmings talán nem látta elégszer a fenekemet? kérdeztem nevetve.
-Mrs Hemmings ezért még számolunk magával! csókolt meg.
Eszméletlen jó érzés tudni, hogy itt van mellettem és vigyáz rám és a gyermekeinkre.

36.rész

Most épp a nászutunkon vagyunk Brazíliába. Gyönyörű hely. Főleg kettőnknek vagyis hármunknak. Leila-t rábíztuk Rékára és Ash-re. Gondoltam, hogy náluk jó helyen van. Luke egész úton arról beszélt, hogy milyen jó, hogy neki kisfia lesz. Azt hiszem duplán jó apa lesz. 
-Nem megyünk ki a strandra? kérdezte fölém kerekedve Luke.
-Tőlem! simítottam végig az izmos felső testét.
Erre egy férfias nyögés hagyta el a száját. Én csak elmosolyodtam. Luke lehajolt és adott egy édes csókot utána áttért a nyakamra. Ami pedig belőlem váltott ki egy jól eső sóhajt. 
-Pont ezt akartam elérni! kacsintott rám.
Még az volt a szerencse, hogy a hasam még nem volt olyan nagy. Fel keltem és oda mentem a szekrényhez. Ki vettem a kedvenc bikini felsőmet és a hozzá tartozó bugyit.

Felvettem őket és kimentem Luke-hoz. Pont vizet ivott és amikor meglátott ki köpte a vizet. 
-Basszus Martina még terhesen is gyönyörű vagy! mondta mosolyogva.
-Ezt az első terhességem alatt is mondtad.
-Nem baj! Ahány gyerekünk lesz annyiszor mondom el.
Össze kulcsolta az ujjait az ujjaimmal és úgy mentünk ki a strandra. Bementünk a vízbe és ott fröcsköltük egymást mint a kis gyerekek. Amikor meguntuk és kijöttünk a vízből erős fájdalmat éreztem megint a hasamba. Ezt Luke is észre vette és gyorsan az ölébe kapott és úgy vitt vissza a hotelbe. Lefeküdtünk mind a ketten az ágyra. Simogattam a hasam, de nem múlt el. Luke is simogatta és így kettős erővel elmulasztottuk. Luke elővette a legédesebb mosolyát. 

-Ti vagytok az életem! mondta mosolyogva.
-Nekünk is te! mondtam édesen.
Csak feküdtünk egymás mellett és bámultuk a plafont és persze a kisfiunkat simogattuk.

35.rész

Eljött a nagy nap. Ma van az esküvőnk. Be vallom nagyon izgulok, de szerencsére itt van mellettem a legjobb barátnőm. 
-Ne izgulj! Luke biztos igent mond! mondta nevetve Réka.
-Nagyon vicces! gúnyolódtam vele.
Épp szólásra nyitotta a száját amikor nyílt a templom ajtó. Apukám vezetett az oltár elé. A ruhám totál nem volt normális. Mivel ketten választottuk Rékával.

Oda álltam Luke elé. Luke édesen rám mosolygott amit én viszonoztam is. Elmondtuk az esküt. Egymás ujjaira húztuk a gyűrűt. 
-Megcsókolhatják egymást! mondta mosolyogva a pap. 
Luke közelebb jött és egy édes, de szenvedélyes csókban részesített. A csók után felkapott és úgy futott ki velem a templomból. Én csak kuncogtam. A kocsi előtt letett és illedelmesen kinyitotta az ajtó. Leila-t is felvette és berakta a kocsiba. Utána ő is beült és elindultunk a buli helyszínére. Hamar oda is értünk. Én futottam átöltözni. De előtte még adtam egy csókot Luke-nak. Amikor végeztem az átöltözéssel küldtem egy puszit a kislányomnak.

Mikor ki léptem az ajtón felcsendül egy ismerős dal.
Ez a dal
Tudták jól, hogy imádom ezt a dalt. Oda jött hozzám Luke megsimogatta a hasam és megpuszilta. Én már rég tudtam, hogy kisfiúnk lesz, de még nem árultam el neki. Közelebb húzott magához és elkezdtünk keringőzni.
-Nem is tudtam, hogy tudsz keringőzni! súgtam nevetve a fülébe.
-Pedig elég régóta ismersz! csókolt meg.
Ekkor jött el a pillanat, hogy el kell neki mondanom, hogy kisfia lesz.
-Amúgy ha itt tartunk a pocakomba egy kisfiú növekszik! mondtam mosolyogva.
Ebben a pillanatban abba hagytuk a keringőt és Luke az egekbe emelt.

34.rész

Hajnalban Leila ébresztett fel minket. 
-Anya! rángatta a takarómat.
-Igen kincsem? kérdeztem félálomba.
-Fel ébreszted apát? kérdezte nagy szemekkel.
-Persze! mondtam mosolyogva.
Meg simogattam Luke arcát, de semmi. Nyomtam egy puszit az arcára erre már felébredt.
-Mi az? kérdezte félálomba.
-A kislányod! csókoltam meg.
Leila felmászott az ágyunkra.
-Apa szörnyeteg van az ágyam alatt. mondta ijedten Leila.
-Szörnyeteg? kérdezte meglepetten Luke.
Gyorsan felkapta Leila-t.
-Gyere elkapjuk azt a szörnyeteget! kacsintott rám.
Leila csak mosolygott mivel Luke csikizte. 
-Na hol van? kérdezte Luke édesen. 
-Az ágy alatt! felelte Leila.
Luke be mászott az ágy alá.
-ÁÁÁÁ elkapott! kiabálta Luke.
Mi csak nevettünk rajta. Olyan 5 perc után Luke ki jött az ágy alól.
-Most már rendben lesz! simogatta meg Leila fejét Luke.
Oda jött hozzám és váratlanul megcsókolt. A derekamról le csúszott a keze a fenekemig és bele markolt. Bele nyögtem a csókunkba.
-Édesem ne a gyerek előtt! nevetett Luke.

-De te csináltad! mondtam morcosan.
Kimentünk Leila szobájából és Luke rá tapadt az ajkaimra. Faltuk egymás ajakit amíg a pocakomba nem kezdett el rugdosni a másik babánk.. Oda tettem a kezem és Luke rá rakta a kezét a kezemre. 
-Tuti kisfiú lesz! mondta magabiztosan.
-De lehet még egy kislány. húztam az agyát.
Luke összehúzta a szemeit. Én bevetettem a kislányos mosolyomat.

-Ez most az egyszer bejön, csak is azért mert álmos vagyok! mondta kicsit feszülten.
Tudtam, hogy be kell vetnem valamit. Megvártam még bement a szobába és én utána mentem. Be feküdtem mellé és a mellkasára tettem a fejem. Végig simítottam az izmos felső testét. Luke csak morgott. Bele néztem a szemeimbe és gondoltam egyet és kigördült egy könnycsepp.
-Mi az? kérdezte aggódva.
Nem válaszoltam csak elnevettem magam.
-Te! Kis huncut! mosolyodott el.